2014. június 1., vasárnap

Új fandom, új ötletek.

Régen írtam már,  és kell egy hely ahol kiírjak magamból mindent.
Szóval hamatora fandomba estem bele és nem tudom mit gondoltok ha esetleg írnék egy ficit arról?  De nem vagyok benne magabiztos sajnos
Kérek mindenképpen véleményt
Köszönöm hogy pár percre rám figyeltetek!! távozzom is sziasztok!

2011. november 26., szombat

A sérülés

Sanji és a gyerekek már nagyon várták, hogy haza jő jön az anyukájuk, elő készítették a vacsorát, megterítettek, mindenki már az asztalnál volt, csak egy valaki hiányzott. Nagy csöndbe várták haza őt. Ezt a csöndet Sanvi törte meg.
-         Mikor jön már haza anyu? – Türelmetlenkedett Sanvi.
-         Várj türelemmel biztos sok dolga akadt. – Mondta Sanji.
Vinji csak a szokásos macska szájal felelt, mert ő még nem érti, miről van szó.
Sanji ki nézett az ablakon, de csak azt látja, hogy elkezdett esni az eső, már ő is kezdett aggódni. Utána visszaült az asztalhoz.
Hirtelen kinyitódott az ajtó, és belépet valaki. Sanji és a gyerekek megnézték ki jött be, utána nagy öröm lett, mert kiderült, hogy az anyjuk tért haza.
-         ANYUCI! – Rá ugrott a két gyerek.
-         MELLORINE! – Kiabálta Sanji.
Felkapcsolták a villanyt, és hirtelen mindenki kiakadt, az anyjuk véres, vizes volt a ruhája.
-         Mi történt veled, mit csináltál? – Kérdezték a gyerekek és az apjuk.
-         Hát ezt nehezen tudnám elmagyarázni nektek. – Mondtam sóhajtozva.
-         Anya mond el! – Könyörgött érte a két gyerek.
-         Ehhez még kicsik vagytok. Jobb lenne, ha ti visszamennétek az asztalhoz.
A két gyerek visszament az asztalhoz, és szépen várják a szüleiket.
     -      Most azonnal be kell kötni ezeket a sebeket. – Aggódva mondta Sanji.
     -      Ezek csak karcolások, és nem is vérzik annyira.
Sanji hirtelen átölelt, hogy nem is tudtam mit reagáljak ehhez.
-         S… Sanji, Ezt most mért? – Közben meg nagyon elpirultam.
-         Azért mert azt hittem sose jössz haza. – Szorosabban megöleli Vivit.
-         Sanji… - elsírtam magam a karjaiban.
-         Vivi, Ne sírj!
Sanji az ujjaival letörölte Vivi könnyeit, és hirtelen adott neki egy csókot.
-         De aztán ez még egyszer meg ne történjen.
-         Rendben! – Mosolyogva mondtam.
-         De először be kell kötni a sebeidet, aztán ülünk mi is az asztalhoz.
-         Rendben!
Sanji szépen bekötötte Vivit, de szinte az egész testét be kellet kötni, mert mindenhol tiszta sebes volt.
-         Készek is vagyunk! – Mondta Sanji.
-         R… rendben. – Mondtam elpirulva, mert még mindig a történteket dolgozom fel.
-         Minden rendben van? Mert tiszta piros az arcod – Mondta mosolyogva Sanji.
-         I… Igen. – Teljesen elpirultam.
Vivit sikerült bekötni úgy, mint egy múmiát, így hát mehetek a gyermekeikhez, akik nem bírtak várni így hát ők már ettek és jó is laktak. Sikeresen el is aludtak. Elvittük őket az ágyaikhoz, és be is takartuk őket. Mi is álmosak lettünk, így hát mi is inkább elmentünk aludni, és ennek a napnak is hamar vége lett.

2011. november 2., szerda

Devils Doom - Külön válás (Vivi verzió)

A Devils Doom csapat külön váltak útjai, egy szomorú dolog miatt, egy csata, amit nem tudtunk legyőzni és a végeredmény meg ez lett. Mindenkit más-más szigetre küldtek.
Engem egy fura helyre küldtek, ami tele van pókokkal és nagy rovarokkal és mindig menekülnöm kell előlük. De szerencsére van egy hely ahova nem szívesen mennek, az az én búvóhelyem és a békés helyem egyben.
De sokszor nem tudok aludni, mert mindig az a jelenet jut eszembe, meg azok a rémisztő, szomorú arcok és erre felébredek. Ilyenkor általában mindig elkezdek sírni… és még eszembe jutnak a többiek. Sokszor kérdezem meg magamtól.. Ez mért történt meg így? Ez az én hibám?  Sok gondolat jut eszembe, főleg a csapatommal kapcsolatba… nagyon hiányoznak, főleg az a sok kaland, amit együtt tettünk az csak úgy lepereg a szemem előtt és az a sok nevetés, vidámság a csapattal, nekem az hiányzik a legjobban, a boldog pillanatok, és azokat a boldog pillanatokat nem kapom meg egy könnyen vissza. Azért küzdeni kell! Megvan! Erősödnöm kell, és küzdenem, hogy kijussak ebből a szigetből! Nem igaz barátaim? Gondolom, nektek sincs könnyű dolgotok a saját szigeteteken. Szerintem nem ártana vissza aludnom. Már egy perc múlva jól el is aludtam.