4. fejezet
A szellemkastély.
- Sziasztok. Ti a Fairy Tail-ból jöttetek?
- Igen!
- Én Amanda Alison vagyok. Gyertek be. Ez a kastély a szüleimé volt csak elköltöztek, mert nekik ez túl félelmetes a kastély számokra. Én meg már megszoktam. De állítólag ez a kastély meg van átkozva.
- Átkozva?
- Igen. A szüleim ezt a kastélyt azért építették, hogy több turista jöjjön, de azért is hogy sok turista lakjon itt és tudjanak fogadni. De ez a kastély akkor nem volt ilyen rémisztő. De akkor jött egy ember aki minden félét csinált. Ő egy mágus volt. Sötét mágus volt és megátkozta ezt a kastélyt mert túl barátságos volt a megszokott kastélyoktól. Így hát ide sok zombit meg pár vámpírt hozott ide. De maga a sötét mágus is itt van még ő maga mondta. Csak akkor tör meg az átok ha letudjátok győzni azt a mágust.
- Hol van az a bizonyos mágus?
- A kastély felső szintjén.
- Asuka csak nem arra gondoltál, hogy felrepülsz a legtetejére?
- de arra gondoltam.
- Én azt megnézném!
Asuka kiment és mi meg közbe néztük hogy megy neki. Asukának sikerült végül feljutnia. Ott üldögélt boldogan a tetején de addig amíg meg nem jött a boszorkány a seprűjén ülve.
- Végre van játékunk hallja mester?
- Örülök ennek! Azt a lányt aki a kastély tetején ül azt megkell ölnöd!
- Rendbe, legalább van mivel szórakozni!
Vigyázz Asuka!! Támad a boszorkány!
- Te egy igazi boszorkány vagy, de lehet hogy csak a halloween-ra vársz?
- Te pimasz!! Én igazi boszorkány vagyok!!
- Azért mondom mert amit rám küldtél mágiád nem nagyon hatott rám!
- Majd később fog! Mert az én mágiám olyan ha megérinti az egyik testrészedet akkor azt tudom mozogtatni és akkor olyan vagy mint egy játékszer.
- ASUKA!! Én megyek segíteni neked!
- Nem kell! Bízd csak rám ezt a boszorkányt. Ti addig meggyetek a sötét mágus felé.
- Rendben!
De megint elő kerültek a zombik. De mi megint egy perc alatt legyőztük őket! De hirtelen elő bukkant egy erős szörnyeteg, amit nem volt könnyű legyőzni. Épp egy pajzsot szeretem volna csinálni, de túl gyors volt hozzá. De Lilia megvédet minket.
- Meggyetek!
- De ez hatalmas hozzád képest hogy fogod megcsinálni?
- Nem érdekel én akkor is megküzdök ezzel!
- de nem egyedül! Én is itt maradok! – Mondta Kumi és Kagome.
- Rendbe!
- Ti meg meggyetek tovább!
- Rendbe!
********
- Most már tudod használni a kezedet?
- Igen, tudom!
- De most már én fogom irányítani mint egy bábot.
Elkezdett pirosodni a szeme a boszorkánynak és a keze meg a hasamra mutatott.
- Üsd meg a hasát de teljes erőből!
- VÁÁÁ!!
- Ezt vissza kapod!
- Wind-Storm!
De mellé ment. De hirtelen elő jött egy fiú fekete haja volt. Egy villám csapással végzet a boszorkánnyal.
Köszönöm hogy segítettél bár én, meg birkóztam volna vele egyedül is.
A fiú erre nem válaszolt semmit, csak ment tovább a kastély felé.
Asuka is ment vele együtt tovább.
- Mi a neved?
- Hiroto a nevem és a tiéd? – Mosolygott egyet a fiú.
- Az enyém Asuka.
A kapu hirtelen becsapódott az ajtó.
- Mért csukódott be? Mert az mindig nyitva szokott állni.
- Nem tudom.
Kumi,Kagome és Lilia közben küzdtek a nagy szörny ellen.
Én, Cornelia, Sachi futottunk a nagy mágushoz aki állítólag meg átkozta a kastélyt.
De hirtelen a kastély világos lett, és nem olyan sötét ami volt az elején. Eltűntek a zombik, a szörnyek is.
Mi csak néztünk és csodálkoztunk hogy mi történhetett itt.
