A Devils Doom csapat külön váltak útjai, egy szomorú dolog miatt, egy csata, amit nem tudtunk legyőzni és a végeredmény meg ez lett. Mindenkit más-más szigetre küldtek.
Engem egy fura helyre küldtek, ami tele van pókokkal és nagy rovarokkal és mindig menekülnöm kell előlük. De szerencsére van egy hely ahova nem szívesen mennek, az az én búvóhelyem és a békés helyem egyben.
De sokszor nem tudok aludni, mert mindig az a jelenet jut eszembe, meg azok a rémisztő, szomorú arcok és erre felébredek. Ilyenkor általában mindig elkezdek sírni… és még eszembe jutnak a többiek. Sokszor kérdezem meg magamtól.. Ez mért történt meg így? Ez az én hibám? Sok gondolat jut eszembe, főleg a csapatommal kapcsolatba… nagyon hiányoznak, főleg az a sok kaland, amit együtt tettünk az csak úgy lepereg a szemem előtt és az a sok nevetés, vidámság a csapattal, nekem az hiányzik a legjobban, a boldog pillanatok, és azokat a boldog pillanatokat nem kapom meg egy könnyen vissza. Azért küzdeni kell! Megvan! Erősödnöm kell, és küzdenem, hogy kijussak ebből a szigetből! Nem igaz barátaim? Gondolom, nektek sincs könnyű dolgotok a saját szigeteteken. Szerintem nem ártana vissza aludnom. Már egy perc múlva jól el is aludtam.
