3. fejezet
A Küldetés.
Szokásos reggel, szokásos ruhák, szokásos ház, és egy szokásos nap.
Ma már négyen vagyunk, akik együtt vannak. Asuka a szokásos üvöltésével köszöntött minket. Kumi az aranyasságával köszöntött minket. Én meg ma ball lábal keltem fel.
De hirtelen előbukkant egy szőke hajú lány.
- Ez itt a Fairy tail ha jó tévedek, nem?
- De igen, mért?
- Mert szeretnék csatlakozni.
- Szerintem csatlakozhatsz.
- Akkor jó.
- Én Sachi vagyok.
- Én meg Sora örvendek.
- Nem akarsz közénk ülni?
- Persze. Mondta nagy örömmel.
- De nem csak én jöttem ide hanem a lányok mögöttem. Nem ismerem őket csak velem jöttek mert ők is ide akartak jönni. A szemüveges barna hajú azt úgy hívják hogy Cornelia, azt mondta hogy fény mágus.
A másik aki Rövid haja van az ott Kagome, ő meg villám mágus.
- Jó sokan vagytok. Nem akartok bejönni.
Kumi nézte azt a cuki rózsaszín hajú pasit, aki narancssárga feketés ruhája van és egy sála ami sárkány pikkelyekből van. Asuka meg csak nézte a mellette lévő pasit aki fekete haja van és fehér ingje van alatta egy fekete póló, fekete nadrágot szokott viselni. Akibe én is beleszerettem.
- Lilia ki az a fiú akinek rózsaszín haja van? – kérdezte Kumi érdeklődve.
- A neve Nastu és ő is tűz mágus de nem egyszerű tűz mágus hanem Sárkányölő.
- Ki az a Csávó aki Natsu mellett van?
- Akinek fekete nadrágja van és fehér ingje van?
- Igen.
- Őt úgy hívják hogy Gray.
- Ki az a kék lány aki Gray mellet van?
- Őt meg Juvia Loxarnak hívják.
- Elég fura név szerintem.
Sora meg halotta hogy Asuka kibe szerelmes szóval próbált Gray mellé ülni.
- Sziasztok!
- Te vagy Juvia?!
- igen.
- Sokat halottam rólad.
- Gray ide ülhetek melléd? – Kérdeztem elpirulva.
De nem sikerült mert oda ment. Oda jött hozzám.
- Sora rá érsz egy percre?
- persze.
- kérdezhetek valamit.
- igen.
- Te is szerelmes vagy Graybe?
- igen. De még Juvia is szerelmes belé.
- Komolyan?!
Gyorsan elmentem és vissza ültem Gray mellé.
- Gray mikor lesz megtartva a tanításom?
- Jó hogy mondod el is felejtetem.
- Semmi baj majd máskor.
Vissza mentem a lányokhoz és kijelentetem hogy most már tényleg kéne egy küldetést csinálni.
- mért nem inkább egy hét múlva? – Kérdezte Kumi.
- Én tuti legyőzöm azt a szörnyeteget egy másodperc alatt.
Annyira beszélt és még sétálgatott, hogy sikeresen neki ment egy oszlopnak Asuka. Mindenki elkezdett nevetni rajta.
Hülye oszlop, mért pont ide kellet rakni egyet? - Motyogott egyet a lány.
- Tényleg! Milyen küldetést találtál Sora?
- Öhm szerintem… szerintem nem fogtok neki örülni, mert egy szellem kastélyba van.
- MII?
- Nekem nem nagy baj mert én nem félek! Mondta nagy lelkesen Asuka.
- De azé sokan vagyunk egy csapatba, nem?
- Szerintem is. Ketté kéne vágni a csapatot.
- Legyen úgy én magam Lilia, Sora, Kumi, Asuka egy csapatba leszünk. A másik csapat meg Sachi, Kagome és Cornelia lesz.
- Így jó lesz?
- Felőlem. – Mondták semmilyen fejjel.
- Tényleg akkor hogy lesz a ti küldetésetek?
- Majd kitalálunk valamit. HÉ!
- Igen?
- Mi lenne ha ezt a küldetést együtt csináljuk meg? Mi nem akarunk külön válni tőletek.
- Lilia meglehetne ezt oldani?
- Persze.
Fel szálltunk a vonatra, de mindenki olyan csendbe volt egész utón vagy, csak azé van mert félnek?
Le szálltunk a vonatról mindenhol csak mező volt és egy erdő is volt.
- Azt mondták a plakáton hogy egy erdő közepén van. Szerintem akkor erre kell lennie.
- Szerintem meg azon az ösvényen.
- Asuka te tudsz repülni, ugye?
- Igen.
- Akkor nézd meg merre kell menni.
Asuka Fel repült. Nézett erre arra.
- Megvan!! – Kiabált egy nagyot.
De hirtelen előjött egy csomó zombi.
- ASUKAAA!! EZT MOST MIND A TE HIBÁD!!
- Szerintem most inkább a zombikal kéne foglalkoznunk nem Asukaval.
Asuka le akart szállni,de a sála lelógott és az egyik zombi elkapta és azt körbe – körbe forgatta míg Asuka meg nem szédült. De nem sokára Sora egy ütéssel leütötte a zombit.
- Jól vagy?
- igen.
- akkor jó.
- Mért pukkant elő ez a sok zombi így hirtelen?
- Nem tudom lehet hogy csak közel vagyunk már a szellem kastélyhoz.
- Asuka!! Asuka!! Térj magadhoz!! – Rángatja közbe KAgome.
- Asuka hol láttad azt a kastélyt?
- Ott az erdőben.
- Mondtam nektek hogy ott lesz.
- Bah ezek mennyit tudnak veszekedni , nem igaz Cornelia?
- HÉÉ! Várjatok meg!
- Mi az Kumi elbambultál?
- Kezd sötétedni nemde?
- Ez igaz. Nem csak félsz sötétbe menni az erdőbe?
- Szerinted nem ijesztő ilyenkor sétálni és pont az erdőbe?
- Hm…lehet.
- Ti nem féltek?
- Én nem!
- én én.. egy kicsikét.
Grr.
WÁÁÁÁÁÁ!
- Ez.. ez.. meg mi volt?!
Mindenki megijedt és szorosabban mentek, hogy el ne tűnjön egy ember is.
Le ne maradjon bárki is!
GRRR!!
- Én ez egy medve hangnak hallottam.
- Én is!! – Mondták egyszerre.
- De szerintem hamarosan ott leszünk a kastélynál.
Ott is termet a nagy Kastély. Ma este nagyon szépen bevilágította az éjszakát.
Kíváncsi leszek milyen küldetés lesz ez!
Közben mindenki remegett a hatalmas nagy kastélytól, de főleg attól féltek hogy mi lesz továbbá. Nagy erővel bekopogtattunk. Egy fiatal lányka nyitotta az ajtót.
