Sanji és a gyerekek már nagyon várták, hogy haza jő jön az anyukájuk, elő készítették a vacsorát, megterítettek, mindenki már az asztalnál volt, csak egy valaki hiányzott. Nagy csöndbe várták haza őt. Ezt a csöndet Sanvi törte meg.
- Mikor jön már haza anyu? – Türelmetlenkedett Sanvi.
- Várj türelemmel biztos sok dolga akadt. – Mondta Sanji.
Vinji csak a szokásos macska szájal felelt, mert ő még nem érti, miről van szó.
Sanji ki nézett az ablakon, de csak azt látja, hogy elkezdett esni az eső, már ő is kezdett aggódni. Utána visszaült az asztalhoz.
Hirtelen kinyitódott az ajtó, és belépet valaki. Sanji és a gyerekek megnézték ki jött be, utána nagy öröm lett, mert kiderült, hogy az anyjuk tért haza.
- ANYUCI! – Rá ugrott a két gyerek.
- MELLORINE! – Kiabálta Sanji.
Felkapcsolták a villanyt, és hirtelen mindenki kiakadt, az anyjuk véres, vizes volt a ruhája.
- Mi történt veled, mit csináltál? – Kérdezték a gyerekek és az apjuk.
- Hát ezt nehezen tudnám elmagyarázni nektek. – Mondtam sóhajtozva.
- Anya mond el! – Könyörgött érte a két gyerek.
- Ehhez még kicsik vagytok. Jobb lenne, ha ti visszamennétek az asztalhoz.
A két gyerek visszament az asztalhoz, és szépen várják a szüleiket.
- Most azonnal be kell kötni ezeket a sebeket. – Aggódva mondta Sanji.
- Ezek csak karcolások, és nem is vérzik annyira.
Sanji hirtelen átölelt, hogy nem is tudtam mit reagáljak ehhez.
- S… Sanji, Ezt most mért? – Közben meg nagyon elpirultam.
- Azért mert azt hittem sose jössz haza. – Szorosabban megöleli Vivit.
- Sanji… - elsírtam magam a karjaiban.
- Vivi, Ne sírj!
Sanji az ujjaival letörölte Vivi könnyeit, és hirtelen adott neki egy csókot.
- De aztán ez még egyszer meg ne történjen.
- Rendben! – Mosolyogva mondtam.
- De először be kell kötni a sebeidet, aztán ülünk mi is az asztalhoz.
- Rendben!
Sanji szépen bekötötte Vivit, de szinte az egész testét be kellet kötni, mert mindenhol tiszta sebes volt.
- Készek is vagyunk! – Mondta Sanji.
- R… rendben. – Mondtam elpirulva, mert még mindig a történteket dolgozom fel.
- Minden rendben van? Mert tiszta piros az arcod – Mondta mosolyogva Sanji.
- I… Igen. – Teljesen elpirultam.
Vivit sikerült bekötni úgy, mint egy múmiát, így hát mehetek a gyermekeikhez, akik nem bírtak várni így hát ők már ettek és jó is laktak. Sikeresen el is aludtak. Elvittük őket az ágyaikhoz, és be is takartuk őket. Mi is álmosak lettünk, így hát mi is inkább elmentünk aludni, és ennek a napnak is hamar vége lett.
